Andare a Kandy-i király udvari bolondja volt.
Egy nap hallotta a felvidék egyik rizsföld-tulajdonosát, amint azt mondta:
- Van egy domb a rizsföldem kellős közepén. Bárcsak elszállíttathatnám onnan.
Andare termékeny képzelete elidőzött e szavakon.
Odalépett a gazdag földbirtokoshoz és így szólt:
- Uram, én el tudnám szállítani a dombot, mely a rizsfölded legközepén áll, olyan messzire, mint a Singha Raja erdő.
A gazdag földesúrnak tetszett az ötlet.
- Mennyit kérsz fizetségül ezért a munkáért? - érdeklődött. Andare elvörösödött.
- Én nem kérek semmilyen fizetséget - mondta. - Megteszem, csak azért, hogy segíthessek neked. Szeretek segíteni az embereknek. - Andare megvakarta a fülét. - De az azért szép dolog lenne, ha megerősítenél egy kis rizzsel, meg currys pörkölttel, olyan három hónapig.
- Semmi akadálya - mondta a gazdag ember.
Magában azt gondolta, egész olcsó ár, hiszen csak egy embert kell élelmezni.
Szóval a következő három hónapban Andare elhanyagolta az udvari kötelességeit.
Éjjel-nappal a gazdag ember házában időzött és rizst evett mindenféle finomságokkal. Egyre kövérebb lett, egyre jobban kikerekedett.
- Nem volna már ideje odébb vinni a dombot - kérdezte a gazdag ember egy reggel.
- Holnap meglesz - felelte Andare sietősen. - Elviszem azt a dombot egészen Singha Raja erdőig. Kérd meg a falubelieket, hogy jöjjenek el, és figyeljenek.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után, amely jóillatú rizsből és szárnyashúsból készült curryből állt, Andare a dombhoz sétált.
Az egész falu összegyűlt, hogy lássa az előadást.
Andare óvatosan egy száraz bételdarabot helyezett a vállára.
Aztán a hallgatóságra pillantott és azt mondta:
- Gyerünk, mindenki! Mit ácsorogtok ott? Gyerünk, emeljétek fel a dombot és helyezzétek a vállamra, utána már el tudom vinni Singha Raja erdőig.
A rizsföld tulajdonosa és a falusiak lassan rájöttek, hogy ez nem más, mint Andare, az udvari bolond és hogy alaposan rászedte őket.
Andare nevetve ment haza. Jó kis három hónap volt!